TECHNIKAI ADATOK (Do 17Z-2)

TÖRTÉNETE

A karcsú, "repülõ ceruza" néven is emlegetett gépet erdetileg a Lufthansa megrendelésére tervezték 1933-ban. A postai és utasszállító célokra szánt modellt visszaküldték a gyárnak, mondván, túl keskeny a törzse, így nem alkalmas utasszállításra. Rövidesen felmerült viszont a hadi célokra való átalakítás lehetõsége. Fõbb változtatásokként csökkentették a törzs hosszát és immár két vezérsíkos farokrészt alakítottak ki. A gyorsbombázó 1937-ben állt hadrendbe, a következõ évben a spanyol polgárháborúban éles bevetéseket is teljesített. A második világháború kitörésekor már inkább a nehezebb bombateher szállításátra is alkalmas változatok, valamint a felderítõ mutációk számítottak használhatónak, ám az angliai csata idejére a bombavetõk már elavultnak voltak mondhatók. Ezt a tényt támasztja alá igen rossz veszteségi mutatójuk. 1940 végére a bombázókat kivonták a hadrendbõl, felderítõ- és kiképzõgépként viszont még sokáig szolgáltaka Do 17-esek.
A típus exportváltozatát nagyobb teljesítményû (1075 LE) DB 601-es motorral szerelték. A Do 215 nevû modellt Svédországba és a Szovjetunióba szállították volna, ám csak az utóbbi ország kapott néhány példányt, a többit a Luftwaffe állította hadrendbe. Késõbb a magyar légierõ is kapott 10 használt gépet.