TECHNIKAI ADATOK (Fw 200C-3/U4)

TÖRTÉNETE

Fejlesztése 1936-ban kezdõdött. Ekkor jelentette be igényét a Lufthansa egy transzatlanti repülésre is alkalmas utasszállítóra. Prototípusa 1937-ben emelkedett a levegõbe, s rövidesen több nagytávolságú repülõutat teljesített. Néhány Condor-t prominens náci vezetõk (pl. Hitler ill. Himmler) személyes használatára rendeltek. Amikor az egyik gép lerepülte a Berlin-Tokió útvonalat, azonnal felkeltette a japánok érdeklõdését is. Több példányt rendeltek belõle (ezeket a röviddel késõbb kitört háború miatt végül nem szállították le), egyet pedig átalakíttattak felderítõ bombázóvá. A katonai változatot rendszeresítette a Luftwaffe, mivel szüksége volt egy nagy hatótávolságú bombázóra. A törzs alá épített gondola egyrészt két tüzelõállást, valamint kiváló vizuális figyelési lehetõséget biztosított. A késõbbi verziók (és visszamenõlegesen a korábbi modellek is) különbözõ típusú lokátorokat kaptak. A Condor-t rendkívül eredményesen használták az atlanti konvojok ellen: vagy maguk bombázták a felderített hajókat, vagy rádión riasztották az U-Bootokat. 1944 közepétõl már csak csapatszállításra használták. Hátránya volt az elégtelen fegyverzet (könnyû prédának bizonyult a szövetséges vadászok számára), de sokkal súlyosabb gondot jelentett a gyenge építés. A polgári célokra tevezett gépet ugyan megerõsítették, ám így is sokszor szerkezeti hibák jelentkeztek, fõként leszálláskor több gép szárnya és törzse eltört.