TECHNIKAI ADATOK (Do 217E-2)

TÖRTÉNETE

A Do-17-es bombázó exportváltozatának, a Do 215-ösnek megnagyobbított, valamint megerõsített motorú és fegyverzetû változata. Elsõ repülését 1938-ban végezte. Számtalan probléma merült fel a típussal kapcsolatban, ezek korrigálása után 1940-ben kerültek az elsõ altípusok a légierõhöz, de ekkor még csak felderítésre használták, a harci bevetésekre 1941-tõl került sor. Kiváló bombázónak bizonyult, annál is inkább, mivel alkalmassá tudták tenni irányított siklóbombák és rakéták hordozására. A típus legnagyobb sikere a szövetségesekhez átállt olasz Roma csatahajó elsüllyesztése volt 1943-ban, de egyébként is hatékony eszköz volt a hajók elleni támadások során. A K jelû változatoknál jelentõsebb módosításokat vezettek be, többek között újratervezték a törzs elejét. Kísérleteket végeztek zuhanóbombázóként való felhasználással is. Erre a feladatra alkalmatlannak bizonyult, annál inkább bevált éjszakai vadásznak (J és N sorozat). Az E és M sorozatból kialakított különbözõ verziók egyre kevesebb bombatérrel és egyre több beépített elektronikával rendelkeztek. 1943-ban ezt a modellt szerelték fel elõször a bombázók ellen roppant hatékony schräge Musik rendszerrel. A háború végére már egyre inkább elavult, de végig hadrendben maradt.