TECHNIKAI ADATOK

TÖRTÉNETE

A Vergeltungswaffe 1 (1. megtorlófegyver, V-1) kifejlesztésének kulcsa a megfelelõ hajtómû megtalálásában rejlett. Ennek munkálatai a huszas évek végére nyúltak vissza, lehetséges hadi alkalmazásaát 1938-tól kezdték vizsgálni. Magának a "szárnyas bombának" a munkálatai 1942 nyarán kezdõdtek. Ekkoriban Flakzielgerät 76-nak (FZG 76) nevezték a berendezést. Ehhez a sárkány a Fieseler gyár adta, a fegyver az általuk adott Fi 103-as néven is ismert. Az elsõ sikeres kísérletre 1942 végén került sor, ám gyártási nehézségek is adódtak, és a jól tájékozott brit hírszerzés és felderítés is sok adatot szolgáltatott a titkos munkáról. Ennek következtében több súlyos légitámadás is érte a fõ kísérleti telepet, Peenemündét. Harci alkalmazását többször elhalasztották, de a normandiai partraszállás után már nem várhattak a németek a "csodafegyver" bevetésével. A britek többféle ellenszert is alkalmaztak a fõleg London ellen irányuló támadásokkal szemben. A léggömbzárak, a partközelbe telepített légvédelem és az annak háta mögött tevékenykedõ vadászok is sok V-1-est semmisítettek meg. Több támadás érte a rögzített kilövõállásokat is. A németek próbálkoztak a Heinkel 111-es repülõgépekrõl való indítással is, de ez sokat rontott az amúgysem jó találati pontosságon. A fegyvernek inkább lélektani hatása volt, a kiszámíthatatlan becsapódások több emeberéletet követeltek. A háború késõbbi szakaszában Antwerpen és Liege ellen vetettek be V-1-eseket, ezek zömét viszont a légvédelem megsemmisítette.