TECHNIKAI ADATOK (StuG III A)

TÖRTÉNETE

A Sturmgeschütz-ök vagy rohamlövegek fejlesztése 1935-ben indult azzal a szándékkal, hogy egy olyan fegyvert hozzanak létre, mely alkalmas a villámháborús hadviselés során a gyalogság támogatására, hiszen ez a "mozgó tüzérség" együtt tud haladni a gyorsan elõretörõ csapatokkal. A prototípus elkészítésekor a Panzer III-as alvázára annak 50 mm-es lövege helyett egy 75 mm-es ágyút szereltek. Hogy a súlyt csökkenthessék, leszerelték a forgatható lövegtornyot. Ennek hátrányán túl azzal is számolni kellett, hogy a pontos célzáshoz meg kellett állni. Elõnyként jelentkezett viszont, hogy gyorsabban, könnyebben lehetett gyártani, és sokkal olcsóbb volt, mint a tank. A StuG III nemcsak emiatt készült jóval nagyobb számban, mint a harckocsik: kitûnõen bevált, sõt, késõbb páncéltörõ fegyverként (Jagdpanzer) is bizonyított. Legénysége nem harckocsizónak, hanem tüzérnek vallotta magát, a StuG-ok harcmodora is más volt, mint a tankoké. Elõször a franciaországi hadszíntéren jelentek meg, késõbb a Balkánon és az orosz fronton is bevetették õket. A veszteségek miatt 1941-ben géppuskát is kellett rájuk szerelni (E változat), majd hosszabb ágyúval (75 mm-es StuK 40 L/43 az F, L/48-as a G változattól) fegyverezték fel a típust. 1943-tól az elavult Panzer III-asok gyártása leállt, az alvázakra már csak StuG III-asokat építettek. A módosítások nyomán egyre jobb fegyvernek bizonyult az ellenséges tankokkal szemben is.