TECHNIKAI ADATOK

TÖRTÉNETE

A Magyar Honvédség által 1940-ben rendszeresített Nimród alapját a Toldi harckocsihoz hasonlóan egy svéd tervezésû jármû, az L-62-es képezte. Ennek alváza hosszabb volt, mivel négy helyett 5 pár (bár kisebb) futógörgõvel szerelték. A magyar mérnökök áttervezték a tornyot, de a fegyverzetet megtartották, mert a Bofors gépágyút Magyarországon is gyártották. A második sorozatban a motoron változtattak: a német Büssing helyett annak GANZ licenszét szerelték be. A Nimródot eredetileg kettõs célra szánták, páncélvadászként és légvédelmi gépágyúként is számításba vették. A Szovjetunióban vívott harcok során kiderült, hogy elõbbi szerepkörében a gyengén védett célokat leküzdi, de hatástalan a T-34-esekkel és a KV-1-esekkel szemben. Annál inkább bevált, mint a páncélos csapatokat és a gyalogságot támogató önjáró légvédelmi löveg. Éppen ezért ezért a kezdetben a páncélosegységekhez rendelt Nimródokat 1943-44 fordulóján fokozatosan a légvédelmi tüzérséghez osztották be.